A mellrák korai felismerése: A megelőzés jobb, mint a gyógyítás

Naponta túl sok nő - és férfi - hal meg mellrákban. Minden nyolcadik nőből egynél diagnosztizálnak mellrákot életük egy bizonyos pontján, és szinte mindannyian ismerünk valakit, akit érint a betegség. Folytassuk az együttműködést és a felvilágosítást a korai diagnózis fontosságáról a túlélési esélyek szempontjából. Az Amerikai Rákellenes Társaság kutatásai szerint az 5 éves túlélési arány 99%, ha a mellrákot 1. korán felfedezik, és 2. még lokalizált stádiumban van.

Mi a korai felismerés

A korai felismerés azt jelenti, hogy a betegséget még azelőtt megtaláljuk és diagnosztizáljuk, hogy az első tünetek jelentkeznének. A mellrák egyes tünetei azonban korán észlelhetők, és jelzik, hogy aktívan orvoshoz kell fordulni. Összességében minden, a testén észlelt rendellenességet orvosilag képzett egészségügyi szakembernek kell tovább vizsgálnia.

Hogyan lehet felfedezni a mellrákot?
 

• A mellek önvizsgálata: Számos forrás áll rendelkezésre, amely megmutatja, hogyan vizsgálja meg a melleit. Ez az egyszerű havi ellenőrzés, amelyet saját maga végez, segíthet a rák korábbi felismerésében. Ha a vizsgálat során bármilyen elváltozást vagy csomót észlel a mellén, vagy változást tapasztal a tapintásában, kinézetében, esetleg még a mellbimbójából is folyik váladék, azonnal forduljon orvosához.

• Klinikai emlővizsgálatok: A háziorvos vagy nőgyógyász az éves vizsgálatra a rendelőben elvégzi a bőr és a szövetek vizuális ellenőrzését, a textúra és a csomók kézi ellenőrzését, valamint a talált rendellenességek további értékelését. A klinikai vizsgálat létfontosságú szerepet játszik a korai felismerésben, mivel az egészségügyi szakemberek képzettek a gyanús jelenségek felismerése terén, de fontos megjegyezni, hogy a legtöbb korai tünetet a havi önvizsgálat során fedezik fel.

• Mammográfia: A 40 év feletti nőknek ajánlott 1-2 évente mammográfiás szűrést végezni, még akkor is, ha a nő nem ismeri fel a tüneteket vagy a kockázati tényezőket. Ha ennek során gyanús szövetet találnak, orvosa további vizsgálatokat, például ultrahangot vagy MRI-t rendel el, amelyet esetleg biopszia követ. Fontos megjegyezni, hogy mindezek a lépések - még ha ijesztően is hangzanak - létfontosságú szerepet játszanak a korai felismerésben.